A demencia kockázata nem időskorban kezdődik

Az időskori agyi egészség jóval korábban kezd formálódni, mint azt a legtöbben gondolnák

AZ OPTIMIST DAILY SZERKESZTŐSÉGÉTŐL

Azokban a hosszú távú kutatásokban, amelyekben az emberek kognitív képességeit a fiatalkortól egészen időskorig követték, egy megállapítás újra és újra kiemelkedik. „Az egyik legfontosabb tényező, amely megmagyarázza valakinek a 70 éves kori kognitív képességét, az, hogy milyen volt a kognitív teljesítménye 11 évesen” – írták a kutatók egy friss, a The Conversation oldalán megjelent cikkben. Nem a 40-es, 50-es életkorban bevezetett életmódbeli változtatások. Nem a nyugdíjas évek szokásai vagy az agytornák. Hanem a 11 éves kor.

Ez az adat egészen más súlyt kap, ha belegondolsz, mit jelent. Az idősebb felnőttek közötti különbségeket a szellemi frissességben sokszor nem az magyarázza, hogy valakinél gyorsabb a hanyatlás későbbi életkorban. Ezek a különbségek már jóval korábban is jelen voltak. „Azoknál az idősebb felnőtteknél, akik gyengébb kognitív készségekkel rendelkeznek, ezek az alacsonyabb szintű képességek gyakran már gyerekkor óta megvannak, és nem kizárólag az időskori gyorsabb hanyatlás következményei” – magyarázták a kutatók. Ez nem azt jelenti, hogy a demencia elkerülhetetlen lenne bárkinél, akinek gyerekként nehezebben ment a tanulás, és azt sem, hogy később már semmi sem számít. Inkább azt jelenti, hogy az agyi egészség alakításának időablaka jóval tágabb, és sokkal korábban kezdődik, mint ahogyan arról a demenciáról szóló beszélgetések általában szólnak.

Egy állapot, amelynek nagyon mély gyökerei vannak

Két nagy kutatási terület segít most tisztábban látni a képet. Egy 2023-as, svéd és cseh kutatók által jegyzett tanulmány a születés körüli tényezőket és ezek kapcsolatát vizsgálta a későbbi demenciakockázattal. Ezek közül néhány – például hogy valaki ikerterhességből születik – kívül esik bárki befolyásán. Más tényezők, mint a szülések közötti rövidebb idő, vagy az első terhesség 35 éves kor után, olyan szempontok, amelyek a családtervezésnél is szóba kerülhetnek. Majd 2024 végén egy, az írországi Global Brain Health Institute (GBHI) által vezetett kutatócsoport a 18 és 39 év közötti fiatal felnőttekre jellemző kockázati tényezőket azonosította. A 15 ország szakértőinek tudására építve a csapat egy olyan keretrendszert akart létrehozni, amely az agyi egészséget a teljes élettartamon át vizsgálja.

„A fiatal felnőttkor kulcsfontosságú időszak a beavatkozásra, amely jelentősen csökkentheti a későbbi demencia kockázatát” – mondta Francesca Farina, a GBHI idegtudósa.

A kockázati tényezők, amelyek idővel összeadódnak

A 2024-es kutatás három nagy csoportba sorolta a kockázati tényezőket. Az életmóddal összefüggő kockázatok közé tartozik a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, a mozgásszegény életmód és a társas elszigeteltség. A környezeti kockázatok közé sorolták a szennyezésnek való kitettséget, a traumás agysérüléseket, a hallás- vagy látásvesztést, valamint a korlátozott oktatási lehetőségeket. A sort olyan egészségi állapotok zárják, mint az elhízás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a magas LDL-koleszterinszint és a depresszió – ezek közül sok életmódbeli döntésekből ered, de önálló, későbbi hatásokkal is jár.

Egyes összefüggések közvetlenebbek, mint mások. Az agysérülések nyilvánvaló utat jelentenek a későbbi idegrendszeri károsodáshoz. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás kapcsolata az általános egészségi állapot romlásával régóta ismert. Más tényezők viszont kevésbé egyértelműek: a hallás- és látásvesztés is összefügg a demencia kockázatával, feltehetően az agyi leépülés vagy az érzékszervi károsodást gyakran követő társas visszahúzódás miatt.

„Hasonló mintázatok láthatók akkor is, amikor az agyi képalkotó vizsgálatokon a demenciával összefüggő károsodások nyomait keressük: egyes elváltozások úgy tűnik, szorosabban kapcsolódnak a korai életévek kockázati tényezőihez, mint a jelenlegi egészségtelen életmódhoz” – jegyezték meg a kutatók. Más szóval: ami egy hetvenes éveiben járó ember agyi felvételén megjelenik, annak több köze lehet ahhoz, mi történt vele a húszas éveiben – vagy még korábban –, mint ahhoz, mit reggelizett tavaly.

Miért kulcsszereplők a fiatal felnőttek a megelőzésben

A kutatások egyik legkézzelfoghatóbb gyakorlati tanulsága az, hogy a fiatal felnőtteket is be kell vonni a demencia megelőzésére irányuló törekvésekbe – nem csupán mint a jövő haszonélvezőit, hanem mint aktív résztvevőket.

„Ha egészségesebb agyi kimeneteleket akarunk biztosítani, a fiatal felnőtteket kulcsfontosságú partnerként kell bevonni a kutatásba, az oktatásba és a szakpolitikai munkába is” – mondta Farina.

Van ok feltételezni, hogy ez a generáció nyitott erre. „A fiatal felnőttekben valódi igény van arra, hogy többet tudjanak meg az agyi egészségükről” – mondta Laura Booi, a GBHI szociális gerontológusa. „Nagyon tudatosan viszonyulnak a kognitív különbségekhez és a neurodiverzitáshoz, sokan közülük olyan diagnózisokkal azonosítják magukat, mint az ADHD vagy az autizmus. Ez a tudatosság erős érdeklődést ébreszt bennük az iránt, hogy jobban megértsék és javítsák az agyi egészségüket.”

A kutatók három szinten javasolnak lépéseket

Egyéni szinten a népegészségügyi kampányok és az iskolai oktatás már egészen korán felhívhatnák a figyelmet az agy egészségét fenyegető kockázatokra, a finanszírozást pedig részben az alkoholra és dohánytermékekre kivetett adókból lehetne biztosítani. Helyi szinten egy fiatal felnőttekből álló tanácsadó testület közvetlenül egyeztethetne a városi és regionális önkormányzatokkal az agy egészségét érintő prioritásokról. Országos szinten a csapat egy hivatalos agyegészségügyi chartát javasol, hogy a megelőzés évtizedeken át napirenden maradjon, ne csak a választási ciklusok idején.

A jelenleg ismert kockázati tényezők nem jelentik a történet végét. A kutatócsoport több újonnan felmerülő területet is megjelölt, amelyek további vizsgálatot igényelnek: az ultrafeldolgozott élelmiszerek, a rekreációs droghasználat, a képernyő előtt töltött idő, a krónikus stressz és a mikroműanyagoknak való kitettség. Egyik sem számít még igazolt kockázatnak, de mindegyik olyan lehetséges út, amelyet érdemes nyomon követni.

A meglévő bizonyítékokból azonban már most is világos, hogy a demencia nem előzmények nélkül érkezik. „Talán eljött az ideje annak, hogy a demencia megelőzésére egész életen át tartó célként tekintsünk, ne csupán az időskor feladataként” – fogalmaztak a kutatók. Az már egy másik kérdés, hogy az egészségügyi rendszerek és az emberek készen állnak-e arra, hogy jóval azelőtt cselekedjenek ennek szellemében, hogy a helyzet sürgetőnek tűnne, de az érvek emellett ritkán voltak ennyire erősek.