Bence
2005-ben Paraguay lakosságának több mint fele élt szegénységben. 2025-re ez az arány 16 százalékra csökkent. Két évtized alatt az ország népességének egyharmada lépte át ezt a küszöböt, és csak az elmúlt két évben nagyjából további 300 ezer ember került ki a szegénységből. A Világbank 2026 áprilisában közzétett elemzése azt vizsgálta, mi áll ezeknek az eredményeknek a hátterében. A legfontosabb megállapításuk ez volt: 2025-ben a szegénység csökkenésének elsődleges motorja a munkából származó jövedelmek növekedése volt, és a legnagyobb javulás az alsó jövedelmi sávokban történt. Az emberek azért tudtak kitörni a szegénységből, mert jobb és stabilabb munkát találtak — nem azért, mert bővültek volna a támogatási programok, vagy mert a GDP-növekedés magától „leszivárgott” volna hozzájuk.
Az olcsó, tiszta energia mint szerkezeti előny
Paraguay kedvező adottságainak egy része földrajzi eredetű. Az Itaipu és a Yacyreta vízerőműveknek köszönhetően a paraguayi ipar bőséges, megfizethető és tiszta villamos energiához jut — ez olyan szerkezeti előny, amely vonzza a feldolgozóipari beruházásokat, és támogatja a zöldipari fejlesztéseket, amit a legtöbb tengerparttal nem rendelkező ország nehezen tudna utánozni. Az infrastrukturális beruházások azonban messze túlmutattak az energiatermelésen. Az úthálózat, a folyami kikötők és a digitális kapcsolatok fejlesztése csökkentette az áruk és információk mozgatásának költségét az országon belül és a regionális piacok felé. Az olcsó energia csak akkor ér valamit, ha a vállalkozások el is tudják érni a vevőiket.
Szabályozási reformok, amelyek megkönnyítették a foglalkoztatást
Két szakpolitikai változás különösen fontosnak tűnik. Egy új törvény automatizálta a kis- és középvállalkozások regisztrációját, és rugalmas munkaszerződéseket vezetett be, így csökkent a legális működés költsége és adminisztratív terhe. A korszerűsített maquila-rendszert — vagyis a gyártást ösztönző kedvezményes keretrendszert — tíz évről húsz évre hosszabbították meg, és a szolgáltatási szektorra is kiterjesztették, ami szélesítette a formális foglalkoztatás bázisát.
Ezek a reformok — az új beruházási törvénnyel, a frissített állami-magán partnerségi kerettel és a modernizált tőkepiaci rendszerrel együtt — hozzájárultak ahhoz, hogy Paraguay 18 hónapon belül két befektetésre ajánlott hitelminősítést is megszerezzen. Ezzel ebben az évtizedben egyedüliként érte el ezt Latin-Amerikában. „A makrogazdasági stabilitás számít” — áll a Világbank jelentésében. „A befektetők években gondolkodnak, nem hónapokban.”
Egy étkeztetési program, amely összeköti a táplálkozást a helyi gazdasággal
Paraguay Hambre Cero, vagyis Nulla éhezés programja ma már több mint egymillió gyermeket lát el étellel az ország állami iskoláiban. A vidéki térségekben, ahol a szegénység a legsúlyosabb, a program igazolhatóan javította a gyerekek esélyeit.
Ami ezt a kezdeményezést kiemeli a szokásos élelmiszersegély-programok közül, az a beszerzési modellje: az élelmiszert ugyanazokból a közösségekből származó családi gazdaságoktól és kisvállalkozásoktól vásárolják meg, ahol azt fel is szolgálják. Egy valós idejű adminisztratív rendszer minden elemet nyomon követ, a tervezett adagoktól a ténylegesen kiosztott ételekig, így a kormány nem csak feltételezi, hanem mérni is tudja, hogy a program működik-e.
Célzott beavatkozás ott, ahol még megvannak a hiányok
Az országos szegénységi ráta visszaesett, de nem egyenletesen. Olyan megyékben, mint Caaguázú, Caazapá és San Pedro, a szegénység továbbra is jóval az országos átlag fölött van. Ezeknek a térségeknek az eléréséhez ugyanaz a megközelítés kell, ami máshol már működött: infrastruktúra, munkahelyek és a megfelelő helyekre irányított programok.
Paraguay és a Világbank elkészítette az ország első szegénységi térképét több mint két évtized után, mind a 263 járásra kiterjedően. Ez a térkép ma már azt is meghatározza, hová áramlanak a beruházások, és hogyan célozzák a Hambre Cerohoz hasonló programokat. Ahol alkalmazták, ugyanaz a minta rajzolódott ki: ha járási szinten azonosítják a konkrét hiányokat, az erőforrásokat sokkal pontosabban lehet eljuttatni oda, ahol valóban szükség van rájuk, mint az átfogó országos programok esetében — és ez az eredményeken is látszik.
