Bence
Egy új kutatás szerint a tölgyfák képesek tudatosan három nappal elhalasztani leveleik kibontását, hogy elkerüljék a hernyók okozta károkat – amennyiben az előző évben már elszenvedtek hasonló támadást.
A fák e kifinomult védekezési stratégiáját német kutatók tárták fel műholdas megfigyelések segítségével.
Megállapították, hogy számos rovarfaj – különösen a hernyók – tavasszal kel ki, mégpedig éppen akkor, amikor a fák fiatal, puha és tápanyagokban gazdag levelei megjelennek, így ideális táplálékforrást biztosítanak számukra.
Ha azonban egy adott évben a tölgyfákat súlyosan ellepik a hernyók, a következő tavasszal úgy védekeznek, hogy késleltetik leveleik kibontását. Ennek következtében a frissen kikelt hernyók nem találnak elegendő táplálékot, mivel a levelek még a rügyekben maradnak.
A Nature Ecology and Evolution folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez a stratégia rendkívül hatékony: már egy háromnapos késleltetés is jelentősen csökkenti a rovarok túlélési esélyeit, és akár 55 százalékkal mérsékli a fákban keletkező károkat.
A kutatás vezető szerzője, Soumen Mallick, a Würzburgi Egyetem munkatársa kiemelte, hogy ez a taktika hatékonyabb lehet, mint a kémiai védekezés – például a levelekben található csersavak termelése –, mivel utóbbi jelentős energia-befektetést igényel a fák részéről.
„Ez a felfedezés alapjaiban változtatja meg azt, ahogyan az erdők tavaszi ébredéséről gondolkodunk” – mondta Mallick. „Megmutatja, hogy a fák nem pusztán passzívan reagálnak az időjárási körülményekre, hanem képesek rugalmasan alkalmazkodni a biológiai fenyegetésekhez is.”
Korábban a tudósoknak egyes fákat kellett hosszadalmas terepi megfigyelésekkel tanulmányozniuk, ma azonban az ökológia és a távérzékelés legmodernebb, interdiszciplináris módszereit alkalmazzák.
Az új kutatás során Észak-Bajorország egy 2400 négyzetkilométeres területét követték nyomon a Sentinel–1 műholdak adatai segítségével. Ezek a radarrendszerek még sűrű felhőzet esetén is pontos képet adnak a fakoronák állapotáról. A kutatók összesen 137 500 egyedi megfigyelést elemeztek, amelyek a 2017 és 2021 közötti időszakot fedték le. A műholdak 10×10 méteres felbontásban szolgáltattak adatokat, ami nagyjából egy-egy fa koronájának felel meg. Összesen 27 500 ilyen „pixelt” vizsgáltak 60 erdőterületen.
A kutatás szempontjából különösen fontos év volt 2019, amikor a térséget jelentős gyapjaslepke-invázió érte.
„A radarszenzorok pontosan kimutatták, mely fákat érte súlyos lombvesztés, és azt is, hogyan reagáltak ezek a következő évben” – magyarázta Jörg Müller professzor, a tanulmány társszerzője. A kutatók szerint eredményeik segítenek megérteni, miért nem zöldülnek ki egyes erdők tavasszal olyan gyorsan, mint ahogyan azt a hőmérsékleti adatok alapján várnánk.
A korábbi számítógépes modellek gyakran pontatlanok voltak, mivel főként „élettelen” tényezőkre – például a hőmérsékletre – támaszkodtak, és nem vették figyelembe a növények és rovarok közötti kölcsönhatásokat.
A kutatók szerint a fák egyfajta evolúciós „kötélhúzásban” vesznek részt: az éghajlatváltozás miatt emelkedő hőmérséklet korábbi levélhajtásra ösztönzi őket, miközben a rovarok táplálkozási nyomása inkább a késleltetés irányába hat.
A késleltetési stratégia egyik nagy előnye, hogy rugalmas és visszafordítható.
Andreas Prinzing professzor, a tanulmány társfőszerzője szerint mivel a fák csak tényleges fertőzés után alkalmazzák ezt a késleltetést, a rovarok nem tudnak tartósan alkalmazkodni hozzá.
A franciaországi Rennes-i Egyetem kutatója hozzátette: „Ez a dinamikus kölcsönhatás jól mutatja az erdők alkalmazkodóképességét és ellenálló képességét egy folyamatosan változó világban.”
A kutatócsoport a jövőben további vizsgálatokat tervez annak érdekében, hogy még pontosabban feltárja a késleltetés mögött álló mechanizmusokat.
